Történt pediglen tegnap, hogy meguntam gyermeki fürjeimet, melyeket születésem óta viseltem. Szép-szép a hosszú haj, de hát ugye a hippi- és grudge-korszak elmúlt, és megint itt az örök férfihajdivat: a rövid haj!
Szomszédunkban szerencsére kedves fodrásznéni lakik, aki felajánlotta, hogy levágja a hajamat. Anyukám nagyon büszke volt rám, mert csak nagyon néha húztam el a fejemet, csak ha már a fülemet éreztem veszélyben :-)
Most lassan már fölkelhettem szerintem, ilyenkor szoktam mindenféle produkciót bemutatni, a múltkor Anya arra ébredhetett, hogy fent ülök az éjjeliszekrény tetején, és tapsolok a magam szórakoztatására. De volt már olyan is, hogy csak heverésztem a kiságyamban, és beszélgettem a takaró mintaállataival.
Ti mit szoktatok csinálni ébredés után, de pelenkázás előtt?
